A gyakorlat tényleg segít


Ez abból is látszik, hogy ma már alig tévedtem el reggel, ráadásul visszafele eszembe jutott megjegyezni, hol kell befordulni, hogy ne kelljen mindig máshol kérdezgetni az embereket a helyes irányról. A mai főzés - ugyanaz a kaja, mint szerdán :) - egészen zökkenőmentesen sikerült, a telefonhívások pedig egyre gyorsabban és hatékonyabban működnek. Ma már elfogyott a francia (jó, nem egyedül csináltam az egészet, de akkor is elfogyott), így amcsikat is hívhattam, ami kifejezett felüdülés a sok koncentrálás és tippelés (most vajon azt mondta, visszafizetik, vagy azt, hogy nem fizetik vissza?) után. Valamint mivel rendelkezem némi pénzügyi háttérrel - gondolja mentorom a tanulmányaimból, pedig én megmondtam, de hát nem hiszi el, hogy international finance órák után sincsenek még komoly ismereteim -, jövő héttől elkezdhetem tanulni a pénzügyi papírok elemzését, ami a telefonálgatóknak amúgy nem dolga. Így viszont nem kell félnem, hogy elfogynak a hívásaim, és legnagyobb meglepetésemre azt kell mondjam, érdekel is a dolog. Azért emiatt nem leszek még pénzügyi elemző, úgy vélem, de ártani sem fog, az tuti. Tiszta kiváltságosnak érzem magam :)
Plusz ma visszaszereztem pár ezer eurót a kedves ügyfeleknek (oké, nem tök egyedül, de én hívtam fel őket, hogy adják vissza, és nekem mondták, hogy oké - már aki), úgyhogy engem már biztosan lesz miből kifizessenek. Sőt már van is mire, ugye, itteni bankkártyám, bár az aktiválásához kéne nekem a bank, ami 9-től 5-ig van nyitva, a munkaidőm pedig, nahát-nahát, 9-től fél 6-ig tart... én komolyan nem értem, hogy intéznek el itt bármit is az emberek. Mindenki dolgozik 9-től 5-ig, bent van a bankban és segít az ügyfeleknek, de azok meg máshol dolgoznak, mondjuk árulják a cuccokat a boltban, ahova meg a bankban dolgozók nem jutnak el... tényleg nem értem.


A nap meg elmegy vele, de ma mégis több időm maradt valahogy (lehet, hogy a nem-eltévedés is segít). Úgyhogy TRÉNINGEZTEM, végre! Az erkély, jelentem, tökéletesen alkalmas rá, és a kanapétakarónak álcázott szőnyeget az üvegkorlátra terítve máris nem nézi a teljes szomszédság, ahogyan dobálom a lábam (azért ha elég magasra dobom, megnézhetik). Az élmény egészen leírhatatlan (valószínűleg bizonyos négy mondathoz fordulnék, ha mégis megpróbálnám) - este süt ide a nap, így gyakorlatilag a naplementét táncoltam végig, és amikor elkezdtem, a napsütés mellett zuhogott az eső... ha lefestenék, giccses lenne, de szerencsére nem kell lefesteni, mert lefotóztam - és amint rájövök, hogy lehet ide képet feltenni, meg is mutatom. Egyébként pedig nyuszikat is láttam, szám szerint hármat ma. A fékem nyikorgása 10-20 méterről simán elijeszti őket sajnos, bár néha azért jól jön, mert az emberek észreveszik, ha rájuk fékezek. 

ÉS életmentő gulyásleves-, illetve pörköltszaftkockákat kaptam ajándékba tegnap (lehet találgatni kitől;), úgyhogy majd ezeket is beiktatom a főzési repertoáromba (szigorúan csak kockákból!). Holnap Hága, de előtte alvás, végre nem 7-ig. 


Valaki pedig mondja meg a Bakónak, hogy tartson online órákat is, hogy teljes legyen az erkély-tréning!