Amsterdami első hét

Hogy legyen blog, nézzétek el az in medias rest ;)

A nap fénypontjai:

Reggel elaludtam – egy órával tovább, mert vártam a soha el nem érkező szundira –, ezt követően viszont elsőre odataláltam egyetlenegy eltévedés nélkül a munkahelyemre (oké, a végén egy picit összekeveredtem, meg néha 5-10 méterrel továbbmentem, de mindig észrevettem, merre kell menni). Így félóra alatt ott voltam, amibe még az útszéli fekete nyuszi megbámulása és lefotózása is belefért. A legelésző ludakat, kacsákat, sirályokat már igyekszem nem fotózni, mert akkor nagyon, nagyon soká tartana odaérni.

Hazafele, gondoltam, még könnyebb dolgom lesz, hiszen tegnap teljesen egyedül találtam meg a helyes utat, míg reggel az újdonsült főbérlőmmel mentem, aki megmutatta az utat, és közben azzal voltam elfoglalva, hogy „úristen, bicikli!” meg azzal, hogy „úristen, autó!” (a gyalogosokkal sokat nem foglalkoztam, elég fürgék). A nap egyik tanulsága így az lett, hogy ha az ember túl magabiztosan indul neki az útjának – valamint úgy véli, ha egy kicsivel továbbmegy, nem lehet probléma, legfeljebb kicsit várost néz –, akkor nagyon sokat fog várost nézni. És egyre éhesebb is lesz, így aztán rendkívüli öröm, amikor talál egy Aldit, ahol megveszi a vacsihoz valókat – főleg mivel még fogalma sincs a vacsikészítés közelgő procedúrájáról.

Első meleg vacsim, ami nem tészta és én csináltam – mivel itt nem ám az ebéd a fő kaja, hogy a munkahelyen ehesse az ember, így lehetőséget adva a mai izgalmakra. Valószínűleg az első intő jelnek hinni kellett volna és inkább mégis a csokis kekszre voksolni (ami itt drága, úgyhogy nem azon fogok élni) – amikor is a szagelszívót nem sikerült elindítani -, de mit nekem szagelszívó, majd az ablakon kimegy, úgyse ég oda… na persze, kivéve ha odaégetem – de ha csak a hagymát, akkor hamar elölről lehet kezdeni és nem hagyni, hogy a kis fekete darabkák mindenfele a mosogató környékén elriasszanak. Azért a konyhát csak nem robbantom fel, akkor meg mi történhet? Nos, a konyha egyben van, többé-kevésbé – bár a szagelszívóról próbálkozás közben lejött a műanyag ellenző, amit reményeim szerint nem én törtem el, hanem már úgy volt –, a kaja elkészült és az összes előjel ellenére ehetőre sikerült (mérgezés jelei egyelőre nem mutatkoztak). Hogy a műanyag nyelű villa beletörött, az már igazán abszolút nem lehet az én hibám, elvégre ki a franc csinál műanyagból villát? Az eltörik! (Ráadásul rózsaszín volt, és persze nem az enyém, hiszen itt kb. semmi nem az enyém, a konyhai tartozékok közül legalábbis.) Majd a törött és nem törött edények (poharat eltörni túl uncsi lett volna, ezért a rózsaszín villa) mosogatása közben felfedeztem, hogy egy kábelvégi dugasz (plug, mi az magyarul, na?) kicsit belelóg a szárítóba… és hogy fölötte ott a konnektor, ahova be lehetne dugni… egy vastag, fehér kábel, ami honnan is olyan ismerős? Ja, tudom már, a szagelszívóé! Oh…

Hát igen. Legalább a szagelszívót nem rontottam el (teljesen) – bár bedugni és kipróbálni már nem mertem, ha már eddig megúszta a konyha egy darabban. Murphy-ben ugyan nem hiszek, de azért az akciómkor pont nem volt itthon senki, hogy felvilágosítson, hogy ha követem a kábelt és a végén nincs konnektor, az elektromos dolgok általában nem működnek.

Összességében egész sikeres nap volt ez, úgy érzem. :)

Lefeküdni persze megint nem sikerült időben, pedig felkelni azt sajnos kell. Ez a munka dolog annyi időt elvesz, hogy az valami borzasztó. Nem tudom, hogy bírják ki az emberek, de szerintem szörnyűséges. 8 és fél óra, és hogy lelkesnek tűnjön az ember, persze nem pontosan indul el (kicsivel később, nyilván), és ha fél 9-re ért be, akkor voilá, 5 óra, és 7 van, mire hazaér… persze ha ügyesen várost is néz közben, mint ma. DE holnap!! Nem bírom tovább, és elmegyek az Amsterdam Tánccentrumba (ajánlást és gondos utánanézést követően), JAZZ órára! Legalábbis megpróbálkozom vele. Eddig tartott rájönni, hogy ha az utcán levő térképtáblát le tudom fotózni, akkor a google map által tervezett útvonalat is le tudom, utcanevekkel és minden részlettel együtt. Persze feltalálhatnám a nyomtatót, de ahhoz az irodában eszembe kéne jusson, hogy másnap esetleg szükségem lehet térképre (vagy aznap). Ezt pedig ugye egy vadidegen városban nem lehet elvárni, főleg a sok francia telefonhívás közepette. Ja igen, a munkáról majd máskor többet :)